Szakértők a programról

Kedves Szülőképzés!

Örülök, hogy megismerhetlek, igen aktuális az ötlet, amivel jelentkezel. Sokat gondolkodtam már azon, manapság mikor mutatunk jó példát gyerekeinknek. Ha mindent becsülettel teszünk, szabályt nem szegünk,türelemmel, és őszintén élünk, viszonyulunk a palántákhoz? Vagy a divatos flegmatizmus, nemtörődömség, önmagunknak is hazudozás,kapkodás,szabályszegések tömkelege,na és persze a pénzcentrikus önös-érdek jellemezze napjainkat?

Lehetne költői is a kérdés, de sajnos nem az! Ezért valóban szükség lenne tényleg a szülőknek tisztábban látni, mi is jó a gyereknek.

Tisztelettel üdvözöllek: Árkus Ida



Kedves Tamás!

Érdekes feladatot talált magának, ez a téma már engem is foglalkoztat egy ideje. Néhány évet tanítottam egy általános iskola alsó tagozatán, most nyelv- és beszédfejlesztő pedagógusként szembesülök nagyon sok nevelési problémával, amelyek kihatnak a gyerekek tanulására, viselkedésükre. A megoldás kulcsa szerintem is a szülők kezében van, akiknek olyan ismereteket kell birtokolniuk, amelyeket meg lehet és kell tanulni.

Jó munkát kívánok!

Üdvözlettel: Döme Erzsébet

A szülők saját gyermekkori élményei és az ezekből is következő szülői készségei, az apa és az anya iskolai végzettsége, a családtagok munkája vagy munkanélkülisége és a családi bevételek alapvetően meghatározzák a gyerekek későbbi esélyeit. Ha az ezen paraméterek szerint hátrányos helyzetű gyerekek nem, vagy csak rövid ideig járnak óvodába, esetleg ebben az időszakban nem sikerül a korábbi hátrányokat feldolgozni, illetve később sem kapnak ők és szüleik segítséget, akkor a sikeres iskolai karrier esélye jelentősen csökken - mondta Herczog Mária.

A gyermek iskolai teljesítményét meghatározó tényezők - a figyelemkoncentráció, a mozgáskészség, a manuális és beszédkészség, az alkalmazkodás, a társas készségek, az érzelmi intelligencia - különféle módszerek segítségével pedig már a születés pillanatától fejleszthetők. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a későbbi iskolai kudarcok és a lemorzsolódások megelőzhetők, illetve maga a hátrányos helyzet is jelentősen csökkenthető ezekkel a módszerekkel.

Finnországban, Svédországban a jövőbeni szülők 85 százaléka vállalkozik önként ilyen programokban való részvételre. A skandináv országokban több évtizede elfogadott és a szülők számára természetes, hogy a gondozási, nevelési ismereteket is tanulni és karbantartani kell, mert gyakran változnak (ilyen például az étkezés, vagy például a gyerekek testi fenyítésének teljes tilalma sok más mellett), és ezek nem ösztönös tevékenységek. A szülők önként vagy veszélyeztetés esetén kötelező módon részt vehetnek olyan megbeszéléseken, összejöveteleken, ahol szakemberekkel és egymással vitathatják meg a nevelési, gondozási, vagy akár életvezetési problémáikat, nehézségeiket, kérhetnek tanácsot, felvilágosítást, vagy irányíthatják őket szükség szerint speciális szakemberhez, szolgáltatóhoz.

A mainál jóval több ismeretre, szórólapra, tömegkommunikációs programra, reklámra lenne szükség, hogy tudják és értsék a felnőttek, hogy a gyerekeknek milyen fejlődési szükségleteik vannak s ezekre mik a jó válaszok, módszerek - véli a szakember. Ezelőtt 30-50-100 évvel egészen mást gondoltak arról, hogy miként kell gondozni, jutalmazni, büntetni, ösztönözni vagy tanítani a gyereket. Miért pont ezt ne kellene tanulni és fejleszteni?

Forrás: Figyelőnet



T. Bárki, aki olvassa!
Csak egyetérteni tudok a tevékenységükkel, olvasva az adatlapot és a 3w-t.
Én már rokkantnyugdíjas vagyok, de 27 évig dolgoztam óvónőként, és naponta találkoztam azzal, hogy "a szülőnek" fogalma sem volt alapvető dolgokról sem. Ez engem mélységesen megdöbbentett, elkeserített.Én is tudtam, hogy szükség van valamire, amit akár szülővé nevelésnek is hívhatunk. Abban az időben ezen a Magyarországon ez elképzelhetetlen volt. Fontosnak tartottam, hogy a magam szerény eszközeivel tegyek valamit a mindennapokban, de a legnagyobb ellenállás pont a szülők részéről volt.(tisztelet a kivételnek)
Örülök, hogy végre valaki - valakik erre is gondoltak.(bárcsak lennék fiatal és egészséges)
Sikereket kívánok:
Üdv: F. O. Óvónéni.

Ilyet még nem hallottam, hogy szülőképzés, azonban kiváló ötletnek tartom, remélem, hogy sok fiatal és nem fiatal szülő veszi igénybe segítségedet.
Nagyon jól emlékszem, hogy fiatalon hányszor mondtam magamnak, hogy nem bírom. Nem bírom ki, hogy mennyi bajom van a gyerekeimmel. Aztán később, képzős koromban találkoztam ezekkel a problémákkal, mint életkori sajátosságokkal.
A lányom most kínlódik a saját 12-15 éves srácaival, én meg osztom nekik az észt. Így utólag már milyen könnyű!
Amióta az unokáim megszülettek, figyelek arra, hogy a lányomnak legyen ideje magára is, ne örlődjön a mindennapok "taposó malmában". Az unokák gyakran vannak nálunk is, most is várom őket, ugyanis holnap mennek utoljára iskolába.
Bíró Marika nyugdíjas óvónő

Kedves Szülőképzős trénerek!
Örülök nektek. Nem sok szülő van, aki fel tudja készíteni a gyermekeit (...ebben a lázadó világban, ahol bebeszélik, hogy felesleges a házasság, bármikor otthagyhatom a párom, amikor megunom, ahol bebeszélik, hogy házasság előtt, kiskorban már lehet szexelni, és ha jön a baba - mert létrehozták, és megfogant - nem kell, felesleges, a magzat nem ember, gyilkolják meg...)
Igen, örülök nektek, mert értéket tanítotok meg a leendő szülőknek, hogy érték a másik, meg kell becsülni.
Érték a házasság, mert felelősséget vállalok a társamért, akit kaptam a Jó Istentől. Érték a gyermek akkor is, ha még magzat. Ajándék, akit pár napos magzatkorában is óvni kell, ő a Jó Istentől. Őt nem lehet eltenni láb alól, őt nem lehet kitenni minden káros szenvedélynek, ő kincs.
És ha mégis - nem tudják megtartani - bízzák másokra a gondozását, felnevelését, akár örökbeadással, akár helyettes szülőséggel, vagy nevelőszülőséggel - vagy családba fogadással. A pici gyermek is nagy érték, kincs!
Örülök nektek, hogy tanítjátok a szülőket, együtt, és hogy megtanulhatják az apukák is, hogy a családi tennivalók közösek. Nem szabad csak az egyiknek, az anyának a terhének lennie, közös teherviselés a jó családi élet alapja.
És Isten segítsége nélkülözhetetlen. Ha ő is a család tagja tud lenni, a békesség, a szeretet, a türelem, a jóság, az élet tisztasága, a beszéd tisztasága és minden jó a garancia a családban.
...
Ha a csecsemőotthonokból kikerülnének a babák családokba, nevelőszülőkhöz, értékes kincsek lehetnek, mint amilyen fénylő csillag lett az én kis cigány kislányom. Megkönnyeztem a gordonkajátékát. Ha a nevelőcsaládokban élhetnének a kisgyermekek, nem lenne olyan sok bűnözés, nem állnának össze a serdülő fiatalok szexuális kapcsolatokhoz, és a fiú is és a lány is kincsét adhatná a hozzáillő társának a nászéjszakán, amit tisztán megőrzött ként a társának.
Milyen ot tud adni az olyan házasulandó fiatal, aki előtte szexuális kapcsolatokat habzsol, aki fiatalon kiég már? Ezért kincs az állami gondozott kisgyermekeknek, ha nevelőcsaládot kaphatnak minél kisebb korukban.
Ha tudok én is segíteni a családjukat nélkülözni kellő kicsinyeknek, engedjétek meg nekem is. Hadd nevelődjön minden kisgyermek családban, nevelőcsaládban! Isten áldja meg a munkátokat gazdagon kitartással, erővel és minden jóval.
....Hadd születhessen meg minél több kisgyermek!...
Szeretettel: T. M.
Ötgyermekes édesanya, 15 éve nevelőszülő, 34 éve pótmama, és 11 éve nagymami is

Kedves Tréning.
Örülök, hogy léteznek ezek a tréningek.Valóban hasznos,és szükséges, hogy a szülő igazán SZÜLŐ legyen. Köszönöm az információkat, talán egyszer én is élek majd a lehetőséggel.
H. A.